A tiszakürti Tálasok története:

   A legnépesebb családunk nevét az 1685 körüli évekből származó felsorolásban még csupán egyetlen ember viseli: Tálas András, aki egyébként a legkisebb összeget adja a gyulai rácok fogságában lévő kürtiek kiszabadítására. Ám 1715-ben már 18 hold szántóval rendelkező közepes gazda, noha 1720-ban viszont kisebb módúnak vallja magát. Több adatunk nincs róla 1747-ig, amikor lelkészünk az anyakönyvi bejegyzéseket megkezdte már valószínűleg elhalt. A másik legrégebbi név a családból Tálas Ferencé, akinek ismeretlen nevű felesége 1682 és 1752 között élt.  Neve a módosabbak között van felsorolva 1715-ben, de 1720-ban kisebb gazdának van feltüntetve. A református egyház ez időbeli kurátora (1711-13, 1741), és mint ilyen tisztséget betöltő embernek neve ma is olvasható az első ismert tiszakürti úrasztali felszerelésen. (Boros kannán – szerk. megj.) Semmiféle adatunk nincs azonban arról, hogy e két első ismert Tálas milyen rokonsági viszonyban állott egymással, valamint arról sem, hogy milyen rokoni viszonyban volt velük az őket időrendben követő további négy név hordozója. Tálas Mihály, aki 1696-1759-ig élt : községi elöljáró, ismeretlen nevű felesége 1765-bel halt el. I. Tálas János, aki 1703-1781-ig élt, ismeretlen felesége 1778-ban halt el. 1771-ben féltelkes gazda. Tálas István, aki, 1704-1776-ig élt és 1771-ben szegény zsellér, ismeretlen nevű első felesége 1762-ben halt el. Második neje Sasról özv. Nagy Ferencné. II. Tálas János, aki 1714-1802-ig élt, 1771-ben féltelkes gazda, 1767-69, 1774-1775 és 1793-94 években községi főbíró. Neje Somodi Kata, aki 1785-ben hal el.

Nem tisztázható a fenti felsorolású nevek egymással összefüggése, de annyi bizonyos, hogy e négy őstől nyílegyenesen levezethető az összes ma élő Tálasok származása, mint négy merőben különböző ág hajtásai a családfáján. Sőt a II. Tálas János leszármazottjai közül a későbbi Kuruc- és Ferenc-Tálasok oly élesen megkülönböztethetők, hogy II. János fiában. III. Jánosban még egy ötödik ág elindulása is feltételezhető A család kora, gyors elszaporodásra mutat és a sokféle előnév eredet is régi időkre nyúlik vissza.

Nevezetesebb leszármazottak a Mihály-ágából a Vajkó- és Nagy-Tálasok. Mihálynak csak egy fia maradt: II. Tálas Mihály, aki 1735-1831-ig élt. Házasságot kötött Öcsödön Rédai Erzsébettel (1745-1814) 1764. január 10-én. Már az 1771-ik évi urbáriumban az öt legmódosabb, vagyis egész telek földdel bíró jobbágy gazdák között van felsorolva, ami annak is tulajdonítható, hogy lány testvérei voltak, akik ingatlant atyjuktól nem örökölhettek soha. Homorut Mihályhoz, Bézi Balázshoz és egy ismeretlen nevű nagykőrösi gazdához mentek férjhez. II.Tálas Mihály vagyoni fölényét élete fogytáig meg is tartotta és ebből fakadóan 33 éves korától igen befolyásos közéleti szereplő. Apját 21, anyját 26 éves korában vesztette el, de könnyelműségekre mégsem adta fejét, hanem több, mint félévszázadon át igazi vezére volt falujának. Már 1771-ben kurátor, még pedig Sári Mihály lelkészünk első embere. 1783-tól öt ízben, összesen 12 évig a község főbírója, az 1795-1798 évi templom építkezés főintézője. Nagyságára jellemző a szájhagyomány, mely szerint az ő neve kezdőbetűjének emlékére alakították akkor az ősi templomot „T” -betű alakúra. Három fia és három lánya született. Lányai közül egy csecsemő korában halt el, a felnevelt kettő közül egyik lányát a mezőtúri Arany, a másikat a nagyrévi Setét-családba adta nőül. Benedek fia Túrkevére nősült és ott is halt meg magtalanul, de szeme fényei, a két idősebb fia, III. Tálas Mihály és Tálas János élete végéig vele maradtak. III. Tálas Mihály 1767-1841-ig élt és 1789 május 11-én Nagykőrösön házasságot kötött Vajkó Júliával (1769-1822), aki a Vajkó-Tálas ág ősanyja lett. A második fiú Tálas János (1779-1815) 1797 január 11-én házasságot kötött leánytanítónk árvájával, Kőszegi Máriával, mely ágból a Nagy-Tálasok származnak. III. Tálas Mihály alig 10 évvel élte túl 93 éves korában elhunyt apját és az egykorú szigorú családi erkölcs nem engedte, hogy apja érdemeit elhomályosítsa vagy a családi örökséget veszélyeztesse. Egyszerűen élt, magának és családjának. Hét gyermeke közül egyetlen fia István, és három lánya élte meg a nagykorúságot. Lányait Deli Tompa, szabó és Rédai-Nagy családokba vitték nőül. Fia Tálas István (1796-1869) 1821-ben Lévai Erzsébettel (1800-1870) kötött házasságot. Ebből a házasságból mindössze egy fiú és egy leány született. A lánytestvér a Kerekes családba ment férjhez és fia Tálas László tovább vitte a család fáját. Két éves korában megélhette dédapjának, II Mihálynak halálát, mert 1823-ban született. 1897-ig tartó életében természete leginkább dédapjára ütött. Apját 46 éves korában temette el, sokáig szigorú apai hatalom alatt állott, de ez nem tudta eltéríteni a közpályától. Sason 1846-ban kötött házasságot a vagyonos Pap Erzsébettel (1830-1901). Egy ízben a református egyház kurátora és egyszer főbírónk volt, de életében mindvégig a községi közélet irányítója és vezére és a falusi liberál-kapitalista új világ egyik oszlopos polgára volt. Hat gyermeke közül három fiút és két lányt nevelhetett fel. Lányait a sasi Csató és a kürti Bézi családokba vitték nőül. Fiai közül Lászó leszármazottak nélkül halt el. A család a többi két fiú vonalán élt tovább. Tálas Gerzson ( 1855-1929), nejével Rab Klárával (1861-1935) 1880-ban kötöttek házasságot. 1903-1904-ig községi főbírói tisztet töltött be. Egyetlen fiuk született, aki 1915-ben hősi halált halt. Ezzel az ő ága is kihalt. Testvére Tálas Sándor (1864-1941) 1888-ban kötött házasságot Szabó Erzsébettel (1867-1937). Két fiú és két lány utóduk született, de leszármazottaik közül csupán IV. Tálas Mihály egyetlen fiában V.Tálas Mihályban él jelenleg a Vajkó-Tálas név jövendője.

            II. Tálas Mihály, János nevű fia és Kőszegi Mária házasságából hat gyermek született, ezekből három fiút és egy leányt nevelhettek fel. Ez utóbbi Nagy Sándorral kötött házasságot. A legidősebb fiú Tálas Gábor (1798-1885) Rab Zsuzsannával 1817-ben kötött házasságot. Ebből a házasságból csupán egyetlen fiát nevelte fel, aki Földvárról Nagy Klárával kötött házasságot 1833-ban, s így a Nagy-Tálasok őseivé lettek. Született öt gyermekük közül három lányt és egyetlen fiút neveltek fel, Tálas Áron-t (1852-1925). A deli termetéről ismert férfiú 1874-ben Mezőtúron Bagdán Piroskával kötött házasságot. Ebből a házasságból fiú utódok nem születtetek és ezzel a Nagy- Tálasok ága végleg kihalt.

Tálas János második fiától Tálas Gedeon –tól (1804-1879), aki a pátens harcok idején nevezetes kurátorunk volt, valamint harmadik fiától Tálas Mihálytól fi leszármazottak szintén nem maradtak. Így a Tálas család két legnevezetesebb ága nem bizonyult elég időtállónak.

A következő elsőnek ismert őstől I. Tálas Jánostól a Gedei- és a Rab-Tálasok vették eredetüket. I. Tálas Jánosnak öt lánya és két fia volt. Legidősebb lányát Kecskeméti Mező János sasi református lelkész bírta nőül, aki maga is a középszerű gazdák közé tartozott. Az 1771. évi urbarium szerint mégis valami törés állhatott be az életkörülményeibe, mert fiai halála után már nem tudott magasabbra vergődni. Nagyobbik fia Tálas János (1738-1814) a sasi Csató családba nősült és elszakadt az apai háztól. Az 1771. évi urbarium szerint teljesen vagy osztatlan lakóként van felsorolva. 11 született gyermeke közül egyetlen fiút és négy lányt nevelt fel. Egyetlen fiának Tálas Istvánnak viszont négy fia érte meg a nagykorúságot, de ezek közük csak a legifjabbnak Tálas Tamásnak (1814-1860) maradtak leszármazottai Ez a Tálas Tamás bírta nőül Gedei Juditot ( 1815-1893) – a honnan ez az ágazat az előnevét kapta. Ám napjainkban a Gedei-Tálasok is végleg kihaltak.  I. János ős másik fia, Tálas Mihály (1757-1827) Ókécskéről nősült Tóth Ilonával(1761-1827). 15 gyermekük közül hetet nevelhettek fel. Ágazatuk csupán két fiuk, Tálas József és Tálas Sándor vonalán él ma is. Tálas József (1792-1848) előbb Sasról Munkácsi Juditot (1801-1823), majd Öcsödről Rácz Sárát vette feleségül. Egyetlen gyermeke született I. Tálas László (1823-1893), aki előbb Meleg Erzsébettel (1828-1858), majd Kovács Ilonával (1841-1896) kötött házasságot. Az első és a második házasságából is egy-egy fiúgyermek született. Az előbbi II. Tálas László (szül.:1862) Rab Krisztinával és a másik Tálas Áron (szül.:1872) Rab Sárával kötött házasságot. Innen vezethető le a leszármazottak R. Tálas vagy Rab-Tálas előneve. Az utóbbi fiú Tálas Áron fia, Tálas Áron volt lelkészünk. Mindkét ágon a leszármazottak ma is élnek.

A harmadik, elsőnek ismert Tálas Tálas István már az 1771. évi urbarium szerint 2,5 holdas zsellér ember. Törzse, köszönhetően a született 10 gyermeke közül, három fiának Tálas Ferencnek (1752-1731), Tálas Istvánnak (1754-1832) – aki 1799-1800 években községi főbíró is volt – és Tálas Andrásnak ( 1756-1802) ma is élő áthatolhatatlanul szerteágazó nagy családdá vált. Közismert történet, hogy 1802 november 17-én Kurucz Zsuzsannával (1782-1854) kötött házassága és így a Kurucz- és a Juhász/J/ Tálasok őse lett. A J. elő betű arra mutatott, hogy III. Tálas István juhász volt. A Juhász- és Kurucz ág III. István két fiában vált külön. Mindkét ág kihalóban van.

A negyedik ág elsőnek ismert őse II. Tálas János felől indul el a legmagasabb szintről, sőt Tálas Mihály törzsétől abban a tekintetben sem maradnak el, hogy a leszármazottak a szintet meg is tartották. Tálas Mihálynak csak a fia II. Tálas Mihály jutott az élvonalba. II. Tálas János azonban már ott kezdte. II. Tálas Mihály kortársa és valószínűleg csak kisebb vagyoni helyzetének tulajdonítható, hogy nagy közéleti szereplése ellenére is elmaradt II. Tálas János mögött. Tíz gyermeke közül egy lányt – aki Tóth Istvánhoz ment férjhez – és három fiút nevelt fel: Tálas Jánost, Tálas Andrást és Tálas Mihályt. Tálas András ága korán kihalt. Tálas Mihály ága valami ismeretlen okból korán lemaradt az életküzdelemben, de ősük II. Tálas János felesége nevéről a Somodi-Tálas előnevet éppen ez az ágazat tartotta fenn mind e mai napig.

 Nagy ívű fejlődésnek indult III. Tálas János törzse kitől a Ferenc-, Pónyik és K-  / Mészáros/ Tálasok vették eredetüket. III. Tálas János már a maga életében is az „N”  előbetűt viselte, mely névhasználatnak eredete ismeretlen. Előbb Balog Annát (1754-1779) vette feleségül Sasról, majd Nyikos Erzsébetet (1752-1812) Ugról. 1798- 1799 és 1809-1805-ig községi főbíró volt és nyolc gyermeke közül három lányt és két fiút nevelt fel: IV. Tálas Jánost és Tálas Ferencet. IV. Tálas János (1784-1843) Dóczi Máriával (1790-1861) kötött házasságából származnak a Pónyik-Tálasok, mert két fia Tálas József ( 1816-1871) és Tálas Sándor (1819-1898) mindketten Pónyik János egykori szomorú emlékű tanítónk lányait vették feleségül, de mindkét ágazat fiágon kihalt. Úgyszintén fiágon kihaltak IV. Tálas János második házasságából származó két fiának Tálas Gábor (1824-1874) és Tálas Benjámin (1826-1870) született leszármazottai - szintén Tálas Gábor nevű fia 1900-1903-ig kurátorunk. Tálas Ferenc viszont a közvéleményben annyira önálló törzset alkotott, hogy kereszt nevét leszármazottainak egyik ága előnévként ma is viseli. Ennek a Tálas Ferencnek (1787-1845) Rab Erzsébettel (1792-1875) kötött házasságából hét gyermeke született, akik közül három lányt és két fiút nevelt fel. 1840-1841 között községi főbíró. Egyik lányát Öcsödre adta férjhez, másikat Csete Dániel lelkészünk bírta nőül és a harmadikat pedig Fekete Tamás. Két fia közül az egyiknek, Tálas Sándornak (1804-1873), aki 1840-1841 között kurátorunk és apja, nagyapja nyomdokán 1844-45 és 1860-62 között községi főbírónk. Leszármazottai ma is Mészáros-Tálas néven közismertek, mert ennek a Tálas Sándornak K.Tálas László nevű fia a mészáros mesterségre adta magát. Tálas Ferenc másik fia viszont Tálas László (1821-1898), aki Sasról a Csató családból nősült, a máig élő Ferenc-Tálas előnevet viselő család őse.

A többi  ma  nagyszámmal Tálas család nevet  bíró családok valószínűleg mindahányan Tálas István ivadékai

Dr. Tóth Dezső előszava a Tiszakürti Református Egyház történetéhez

                               Isten szent nevének segítségül hívásával, amidőn ez Annales írását megkezdem, az Ő nevére térjen dícséret kegyelmének hozzám fordulásáért abban, hogy az alábbiak megírásához szükséges adatokat összegyűjthettem és azok kiértékeléséhez, csoportosításához a megfelelő előtanulmányokat elvégezhettem.

            Írásom célja: a jövő szolgálata abban az értelemben, amint az a Zsoltárok Könyve 78, 3-4.6.7 verseiben meg van írva és Mályhn Elemér és Krisztics Sándor alapvetése szem előtt tartásával, a társadalom – s gazdaságtörténeti változások feltárásával, nem csupán az eseménytörténet előadásával, ami csak kerettörténet jelentőséggel bírhat.

            Forrásaimat illetőleg eddig hárman foglalkoztak Tiszakürti egyházunk és ami ezzel szoros kapcsolatban áll, községünk múltjával: Csete Dániel lelkészünk, aki az 1840-i kerületi határozat felhívásaira talán, az 1750-i ugyancsak kerületi határozatra feljegyzett, de veszendőbe ment anyagot újította fel csupán bizonytalan szájhagyományok  alapján, többek közt a lelkipásztorok névsorát, noha utóbbit is sok hiányossággal s megbízhatatlansággal. Aztán Szűk Károly lelkipásztorunk foglalkozott e tárggyal, 1887 körül, az új templom építésével kapcsolatban, de közszerűen csupán század eseménytörténeti adalékokat ad elő, minden előtanulmány nélkül, szakszerűtlenül, úgyhogy nála a lelkesedés minden elismerésre méltó. Végül Szász Gusztáv lelkipásztorunk is előveszi e tárgyat az 1917 évi kerületi felhívásra, de nála még a puszta lelkesedés is hiányzik. Így  forrásaimra elsőben is a Heves-Nagykunsági Egyházmegye múltjáról írt művemmel kapcsolatos kutatások közben jutottam és a szükséges tájékozódást az ott felsorolt irodalmi tanulmányozásom. Közelebbről pedig az anyagomat az 1747-ben kezdődő helyi egyházi számadási könyvekből, az 1808-ban kezdődő egyházi körleveles, 1826-ban kezdődő helyi presbitériumi jegyzőkönyvekből vettem, továbbá az Egyházmegyei Levéltár 1784. évvel kezdődő iratkötegeiből, az 1791. évvel kezdődő jegyzőkönyvekből, az egyházkerületi levéltár vonatkozó darabjaiból, végül az Országos Levéltár XVI-XVII. szd. az 1715. 1720. 1828. évi cozar. Regnicolarisból, főként a Tiszakürti Egyház levéltárából és a részletekben, az egyes fejezetek után felsorolt irodalmi s egyéb forrásokból.

            Ezek szerint alábbiak megírását elkezdtem 1949. évi április hó 20.-án a Húsvéti Szent Ünnepek után negyed napra ezen Szini Béla tiszaföldvári lelkész által illusztrált könyvben.

                                                                            Dr. Tóth Dezső